Egy beteg, aki azt állította, hogy szörnyek vannak körülöttünk

A most következő Creepypasta szerzője ismeretlen, de feltételezhetjük, hogy orvosként dolgozik egy pszichiátrián, úgyhogy egyébként is szembesül rémisztő dolgokkal. De a most következő kifejezetten félelmetes.
-Mindenhol ott vannak  – mondta a pszichiátriai intézet egyik páciense, akit mostantól Larrynek fogunk hívni. Larryt nemrégiben diagnosztizálták skizofréniával.
– Senki sem tudja, csak én.
– Mit nem tud senki, Larry? – kérdezte az orvos.
– A démonok. Mindenhol ott vannak!
– Mesélj a démonokról, hogyan néznek ki?
– Fényes fekete bőrök van – súgta. – És karmos lábuk meg szárnyaik. És a szemük…a szemük!
– Mi a baj a szemükkel, Larry?
– Hatalmasak! A fél arcukat elfoglalja. Nem is néznek ki szemnek, mert vörösek!
Az orvos lassan felírta a papírjára az elmondottakat.
– A démonok vonzódnak hozzád? – kérdezte. – Mit nem szeretsz bennük?
Larry nyelt egyet, majd vett egy mély, lassú lélegzetet a válasz előtt.
– Tudok róluk rengeteg mindent. Elmennek a temetőkbe, belemásznak a földbe és lakmároznak a holtak húsán. Belemásznak az ételbe és saját hányásukkal szennyezik. Döglött állatok tetemét eszik az út szélén. Örökké körülöttünk lebegnek, de mi észre se vesszük őket. A legrosszabb az, hogy belemerítik a karmaikat az emberi húsba és betegségeket fecskendeznek az emberbe. Gusztustalan, borzalmas teremtmények és…
Az orvos egy óvatos kézmozdulattal próbálta Larryt megnyugtatni.
– Rendben, ennyi elég, Larry. Megint felidegesedtél. – Pár pillanattal később az orvos újra megszólalt. – Most mondd el nekem, hogy merre is látod a démonokat!
– Mindenhol! – ordította, mire az orvos összerezzent. – A parkban…látom, ahogy emberek, gyerekek fölé repülnek, de senki sem látja őket. Aztán támadnak, terjesztik a betegséget..még kisbabáknak is befecskendezik!
Az orvos látta, hogy Larry egy újabb pánikroham közelében van. Megállt a kérdezősködésben, inkább közelebb lépett a beteghez.
– Minden rendben van Larry. Segíteni fogunk neked. Megígérem. Most már találkozunk  kétszer egy héten. Szerdán és pénteken, rendben?
Larry bólintott, de nem nézett az orvos szemébe. A tekintete folyamatosan a szobát pásztázta. Aztán megérkezett két nővér és segített Larryt a szobájába kísérni. Helyükre az orvos asszisztense lépett be egy tablettel a kezében.
– Larry rosszabbul van? – kérdezte.
– Nagyon úgy fest. Tedd be szerdára és péntekre is. Vannak szabad helyek?
– Két óra megfelel?
– Tökéletes.
– Még mindig nem eszik? Már három hete!
– Egy falatot sem.
– Még mindig nem tudjátok, miért?
– Meg van győződve arról, hogy a démonok mérgezik az ételt. Azt mondja, hogy mindenütt ott vannak.

Az asszisztens megrázta a fejét, és éppen kifelé indult az ajtón, amikor az orvos visszahívta.
– Segítened kellene valamiben. A DSM-5 nem mond semmit erről. Keress meg mindent a pteronarcofóbiával kapcsolatban.
– Ptero-mi? – kérdezett vissza.
– Félelem a legyektől.