Ijesztő creepypasták...
Testvérek: Amikor a húgom megszületett, engem átköltöztettek a bátyám szobájába, és az enyémből gyerekszobát csináltak. Ennek nagyon nem örültem, mert utáltam a bátyámmal együtt lakni. Ő az a fajta testvér volt, aki imádta ijesztgetni a kisöccsét.
Olykor, amikor késő éjszakánként felriadtam a nyikorgó hangokra, és felültem az ágyon, ő csak vigyorgott rám azzal a bamba és egyben félelmetes tekintetével, amit mindig is utáltam. És a ruhája… azóta ezt viseli, mióta felakasztotta magát a padláson.
Csapda: Berlin elszegényedett a II. világháború után. Éhezés és betegség szedte áldozatait a lakosság körében. Ekkor történt, hogy egy nő arra lett figyelmes, hogy egy vak férfi tör át a tömegen és egyenesen hozzá megy.
A férfi egy szívességet kért a nőtől: „Kérem, vigye el ezt a levelet a megadott címre, én már nagyon nehezen találnék oda.” A nő éppen arra lakott, ezért szívesen megtette ezt a férfinak, ám úgy érezte, hogy valami nincs rendben, mert ahogy visszafordult az úton, látta ahogy a vak ember többeket fellökve siet el a helyszínről.
A nő úgy döntött, inkább a rendőrségre viszi a levelet. A hatóság kivonult a címre, ami a borítékon volt található. Három hentest tartóztattak le, mert azok embereket öltek, és a holtesteket adták el az éhező embereknek. A levélben pedig csak annyi állt: „Ez az utolsó, akit ma küldök nektek.”
Próbálod nyugtatgatni magad, hogy ez csak a szél, ahogy a fákat fújja, de a hang erősebb lesz. Végül nem bírod tovább. Felkelsz, hogy felkapcsold a lámpát. Az ajtód elől jön a hang. Torkodban dobogó szívvel sétálsz a nappaliba. A hangok egyre erősebbek gonoszabbak.
Remegő kezekkel nyúlsz a telefonért, de akkor minden elnémul. Mintha soha nem is lettek volna. Óráknak tűnő ideig állsz mozdulatlanul, kezed a telefonon, várva, hogy a hangok újra előjöjjenek, de semmit sem hallasz.
A bejárati ajtóhoz lépsz, és kinyitod. Nem találsz semmit, csak a hűvös esti levegő csapja meg az arcod. Ránézel az ajtóra, de nem találsz rajtuk karmolás nyomokat. Megrázod a fejed. Úgy néz ki csak a képzeleted játszik veled. Bezárod az ajtód.
A karmolások az ajtón belül vannak.
Amikor kimegyünk a házból, egyetlen Embert, madarat, bogarat sem fogunk látni. Az egész világ sértetlen és üres lesz, kivéve minket. Pillanatnyilag több mint 100000 ember hiányzik az USA-ban. Néhány ezek közül gyilkosság vagy emberrablás áldozata lett, ám a többinél nem tudják megmagyarázni az eltűnés okát vagy megtalálni a maradványokat.
Olykor, amikor késő éjszakánként felriadtam a nyikorgó hangokra, és felültem az ágyon, ő csak vigyorgott rám azzal a bamba és egyben félelmetes tekintetével, amit mindig is utáltam. És a ruhája… azóta ezt viseli, mióta felakasztotta magát a padláson.
Csapda: Berlin elszegényedett a II. világháború után. Éhezés és betegség szedte áldozatait a lakosság körében. Ekkor történt, hogy egy nő arra lett figyelmes, hogy egy vak férfi tör át a tömegen és egyenesen hozzá megy.
A férfi egy szívességet kért a nőtől: „Kérem, vigye el ezt a levelet a megadott címre, én már nagyon nehezen találnék oda.” A nő éppen arra lakott, ezért szívesen megtette ezt a férfinak, ám úgy érezte, hogy valami nincs rendben, mert ahogy visszafordult az úton, látta ahogy a vak ember többeket fellökve siet el a helyszínről.
A nő úgy döntött, inkább a rendőrségre viszi a levelet. A hatóság kivonult a címre, ami a borítékon volt található. Három hentest tartóztattak le, mert azok embereket öltek, és a holtesteket adták el az éhező embereknek. A levélben pedig csak annyi állt: „Ez az utolsó, akit ma küldök nektek.”
Kaparászás: Próbálsz aludni, de egy zavaró hang, ami olyan mintha valami a falon kaparászna, és morogna, ébren tart.
Remegő kezekkel nyúlsz a telefonért, de akkor minden elnémul. Mintha soha nem is lettek volna. Óráknak tűnő ideig állsz mozdulatlanul, kezed a telefonon, várva, hogy a hangok újra előjöjjenek, de semmit sem hallasz.
A bejárati ajtóhoz lépsz, és kinyitod. Nem találsz semmit, csak a hűvös esti levegő csapja meg az arcod. Ránézel az ajtóra, de nem találsz rajtuk karmolás nyomokat. Megrázod a fejed. Úgy néz ki csak a képzeleted játszik veled. Bezárod az ajtód.
A karmolások az ajtón belül vannak.
No comment: Bármikor előfordulhat, hogy egy nap arra ébredünk, hogy egyedül vagyunk otthon. A helyzettől függően ez akár normális is lehetne, ám hamarosan azt vesszük észre, hogy a környezetünk ugyanúgy néz ki, mint máskor, de minden sokkal csendesebb.
Amikor kimegyünk a házból, egyetlen Embert, madarat, bogarat sem fogunk látni. Az egész világ sértetlen és üres lesz, kivéve minket. Pillanatnyilag több mint 100000 ember hiányzik az USA-ban. Néhány ezek közül gyilkosság vagy emberrablás áldozata lett, ám a többinél nem tudják megmagyarázni az eltűnés okát vagy megtalálni a maradványokat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése